Egy bokornál feküdtem,mire Steve kiáltott egyet.
-Hé,te rondácska,gyere ide ! - Levegőt is alig kaptam,de vissza ordítottam.
-Nem megy. Fáj. - Közel jött hozzám,és leguggolt. Kérdezte,kik tették ezt velem,és biztatott. Megígérte,hogy egyszer még elkapjuk azokat,akik nekem sebeket okoztak. Nála laktam. Az első hónapban csak fürödtem,feküdtem,és ettem,hiszen mást nem is nagyon tudtam csinálni.
De amint jobban lettem,elkezdett edzeni engem. Megerősödtem lelkileg, fizikailag is. Azóta nem várok,ha bántanak,reflex szerűen ütök,és nem kímélem az embereket. Hiszen 15 éves koromban engem sem kíméltek...Senki nem volt,aki oda állt volna mellém,és segített volna. Senkire nem támaszkodhattam,mert mindenki ellenem volt. De ennek vége,hiszen most a világ egyik legnagyobb maffia bandájában vagyok benne. Már nem félek. Már nem tiporhatnak földbe. Többé már nem...
Steve magához hívott.
-Jane,mond,hogy felhívtad a kiszállítókat.- Nézett rám kétségbeesetten.
-Igen,azt mondták,24-48 óra,amíg kiszállítják a fegyvereket,amiket rendeltem.- Mosolyogtam.
-Jó kislány,akkor mindenki mehet a dolgára.- Intett egyet,én pedig röhögve sétáltam el onnan.
*Negyed órával később*
Egy kávézóban ültem,és néztem a tegnapi,titokzatos fiút. Ügyesen mozgott a kis kötényében,ügyelve arra,hogy a tálcák ne boruljanak le a kezéből. Úgy éreztem,én vagyok az oroszlán,aki egy kis gidára vadászik,hisz így is volt. Minden vágyam volt becserkészni.
~Scot Simmons ~
A mindennapi munkámat végeztem ~ Ugyan azokat a mozdulatokat nap mint nap,amikor bejött A titokzatos lány. Kár tagadni,volt benne valami. Valami,ami tetszett,ugyanakkor taszított. Érveket kerestem ellene,és érte. Ellene 280 volt,érte pedig csak egy. De az az egy eltüntette mind a 280 ellenérvet. Mert az az egy volt,hogy hihetetlenül tetszett benne valami. Magam sem tudom hogy mi,de volt benne valami,ami egészen különleges. Megfogott,és nem akar elereszteni. Sosem hittem a "szerelem első látásra" elvben,hiszen meglátsz valakit,aki gyönyörű. Gyönyörű,de csak kívül. Belül pedig olyan,mint a hamu. Sötét...
Közel sem vagyok tökéletes. Mosolyt,de könnyet is csaltam már az emberek arcára. Olykor csalódást okozok,máskor pedig én csalódok. Néha meggondolatlanul bízok,vagy magyarázat nélkül bezárkózok. Várok,mikor már nem kellene,és kapkodok,mikor várnom kellene. Egyszerre szeretek és gyűlölök ~ okkal,és ok nélkül is. Hibáztam,hibázok,és valószínűleg még rengetegszer fogok is,de egy dolog vigasztal. Én így vagyok önmagam.
A titokzatos lány leült az asztalhoz,és figyelte minden mozdulatomat. A szemem sarkából láttam,amikor felállt,és elindult kifelé. Ekkor kiesett a kezemből a tálca,de nem érdekelt. A lány után futottam,akit nem láttam már az utca sarkán sem. A francba Scot,mióta futsz te lányok után?! A fejemet fogva indultam volna vissza a kávézóba,amikor hirtelen valaki megütögette a vállamat. Kikerekedett szemmel fordultam meg,és néztem a lányt,aki pár perce még sehol sem volt.
-Ha jól láttam,az előbb kerestél valakit. Tudok segíteni? - Láttam rajta,hogy nagy erőfeszítés kell ahhoz,hogy ne röhögje el magát.
-N-Nem...Én...Senkit sem kerestem,csak gondoltam levegőzök egy kicsit.- Próbáltam hazudni,de tisztában voltam vele,hogy azért Ő már elég okos ahhoz,hogy észre vegye ~ ez csak ürügy volt.
-Ó értem,hát akkor én megyek is a dolgomra,örülök,hogy segíthettem.- Vigyorgott,majd elindult a másik irányba. Baszki Scot,menj már utána. A kurva életbe. Sprintelni kezdtem,hosszú lábaimmal pár perc alatt már a lány mellett tudhattam magam. Már csak azt kellett kitalálnom,mit mondok neki ~ miért jöttem utána.
-Én...Szóval most épp kávészünet van,gondoltam beszélgethetnénk picit,ha már a múltkor szórakozni akartál. - Húztam széles mosolyra a számat,bár tudtam,hogy nem vagyok elég magabiztos ehhez.
*Jane Black*
A fiú utánam jött. Annyira ártatlan volt,én pedig kihasználtam a helyzetet ~ szórakozni szerettem volna vele picit,jó volt látni,hogy valaki zavarba jön a jelenlétemtől.
-Szóval? - Kérdezett vissza a fiú. Jane,nem vagy te ennyire könnyen kapható. Gyerünk már,beszélj meg vele minél távolabbi időpontot,amikor találkoztok.
-Az a helyzet,hogy engem idő közben behívtak dolgozni,de mondjuk 3 hét múlva,vasárnap találkozhatnánk. A telefonszámom itt van - Nyújtottam oda neki egy kis papírt - Ha esetleg akkor nem érnél rá,akkor hívj. - Mondtam artikuláltan,majd ott hagytam Őt a tömeg közepén.
Csak azt tudtam,minden másodperc,amit vele töltök,csak növelni fogja a később elszenvedett fájdalmat. Mint egy drogosnak,akinek nincs elég anyaga,közeledett a végítélet. Minél többre van szükség most,annál nehezebb lesz,amikor kifogytam a cuccból. - Jane Black.
